Kez ezt a verset en tavaly majus elejen iden lett csak keszen, idean sem egeszen Cime az volt: Eletem, s kihuztam, mert felszegen santikalt a cime, minden laba, rime. Urjra kezdtem, s ex alatt, fel esztendo leszaladt, de az egre nezve, alig vettem eszre. Az egen egy falho szallt, s az a felho nem is szallt, lebegett vagy allt tan, mint egy or, vert ram. Azt a felhot neztem ein, mig e forgo ev felen, csak lehullott onnan, mint katona holtan. Ismet kezdtem, Harboru. Lett a cime; Szazsoru. Volt az versszak, jajgatott, mint vert had. Jaj mit is kerestem itt? Katonak holttesteit. Buvero terelte lepteimet erre. Kutattam a tarva tart messze hajlo lathatart. Follelem, remeltem, nyitjat, minek eltem.